Tények és tévhitek: ügyvédek II.

Tévhit vs. Valóság: Az ügyvédek munkájáról és életéről

Az amerikai filmek ügyvédfigurái gyakran idealizált és szórakoztató képet festenek a szakmáról. Magas, jóképű, elegáns nőcsábászok, akik mindig úton vannak, sosem alszanak, és minden jogszabályt fejből ismernek. Autós üldözésekbe és drámai tárgyalótermi jelenetekbe keverednek, miközben koronatanúkat zavarnak össze villámkérdésekkel. De mi igaz ebből, és mi marad meg csupán filmes klisének? Nézzük meg a leggyakoribb tévhiteket, és tisztázzuk a valóságot!

1. Tévhit: A tárgyalások izgalmasak és drámaiak

A filmekben a tárgyalások tele vannak feszült pillanatokkal, szarkasztikus megjegyzésekkel és érzelmi kitörésekkel. A valóságban azonban a tárgyalások sokkal inkább bürokratikusak és adminisztratívak. Egy-egy tárgyalás során a bírónak jegyzőkönyveznie kell, kihirdetnie különböző végzéseket, és a felek által előzetesen benyújtott dokumentumok alapján halad az eljárás. A tanúk meghallgatása sem mindig fordulatos: többnyire elmondják, amit láttak, feltesznek nekik pár kérdést, majd távoznak. Katartikus pillanatok ritkán fordulnak elő, és egyetlen elejtett félmondat ritkán dönt el egy ügyet.

2. Tévhit: Az ügyvédek az esküdtszékeket győzik meg

Az esküdtszékek csak az angolszász jogrendszerekben léteznek, és ott is ritkán kerül sor esküdtszéki eljárásra. A magyar jogrendszerben esküdtszékek egyáltalán nincsenek; a döntést minden esetben jogvégzett bíró vagy bírói tanács hozza meg. Az angolszász filmek által bemutatott szenvedélyes szónoklatok és heves viták tehát nem a magyar bíróságokon zajlanak, ahol a tárgyalások szigorúan szabályozott, írásban előkészített keretek között zajlanak.

3. Tévhit: Az ügyvédek minden jogszabályt fejből tudnak

Az ügyvédek, akárcsak más szakmák képviselői, specializálódnak. Senki sem képes az összes jogszabályt fejből ismerni, hiszen a mai joganyag hatalmas és folyamatosan változik. Egy jó ügyvéd azonban tudja, hogyan és hol keressen releváns szabályokat, és képes azokat értelmezni és alkalmazni az adott ügyre. Ezért is van szükség szakosodásra: egy büntetőjogi ügyvéd nem feltétlenül van otthon például családjogi kérdésekben.

4. Tévhit: Az ügyvédek gyorsan és könnyen meggazdagodnak

Bár sok ügyvéd jól keres, ez nem általános, és a gazdagságot gyakran hosszú évek kemény munkája előzi meg. Az ötéves jogi egyetem után az ügyvédjelölti időszak következik, amely alatt nem dolgozhatnak önállóan, és jellemzően alacsonyabb a jövedelmük. Még a szakvizsga megszerzése után is évekbe telhet, mire egy ügyvéd stabil praxist épít ki. A filmes sztereotípiákkal szemben tehát az anyagi siker inkább a tapasztalt, bejáratott ügyvédekhez köthető, nem pedig az ügyvédség általános jellemzője.

5. Tévhit: Az ügyvédek mindenért garanciát vállalnak

Az ügyvédek gondos munkavégzésért felelősek, de az ügy kimenetelére nem adhatnak garanciát, hiszen a döntés nem csak rajtuk múlik. Ugyanakkor, ha például egy szerződés hibás, és az ügyvéd mulasztásából származik, felelősségre vonható. Az ügyvéd szakmai kötelessége a megfelelő tájékoztatás, de az ügyfél döntéseiért nem tartozik felelősséggel.

6. Tévhit: Az ügyvédek mindig azonosulnak az ügyfeleikkel

Az ügyvédek nem kötelesek egyetérteni ügyfeleikkel, sőt, jogellenes viselkedés esetén kötelesek figyelmeztetni őket a jogi kockázatokra. Az ügyvéd szakmai kötelessége, hogy az ügyfelet a jogszabályoknak megfelelő módon képviselje. Az ügyfelekkel való túlzott azonosulás, hazugságra bíztatás vagy bűncselekmény eltussolása nemcsak etikátlan, de akár bűncselekménynek is minősülhet.

Az ügyvédi hivatás a valóságban sokkal kevésbé látványos, mint ahogy azt a filmek sugallják. Bár az ügyvédek valóban fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatásban, munkájuk nagy része gondos előkészítést, szakmai elemzést és alapos jogi tudást igényel – ami nem mindig a drámai filmjelenetek alapja.